1.fejezet
A meglepetés.
*~ A nyári szünet közepe volt. Apával, New York-ban nyaraltam, de mivel, ő üzleti úton van, bébicsőszt akart a nyakunkba hozni, de én meg győztem,, hogy nem kell! Ezért, egy Luxus házban laktunk, én és Jenna. Szerencsére, Adam otthon maradt, anyával .~*
Kb. reggel 8 óra lehetett, amikor felkeltem.Jenna még mindig aludt. Ezért, lementem a konyhába, megcsináltam a reggelimet, ami műzliből állt, és leültem a TV elé. Sztárokról ment hír, mikor meghallottam,hogy a One Direction NY-ba jön. A műzli megakadt a torkomon . Nem, hittem el, hogy a kedvenc bandám, ide jön. Rögtön Jenhez szaladtam.
Én: Héé, álomszuszék, ébredj, fantasztikus hírem van !-kiabáltam, és közben ugráltam az ágyán.
Jenna: Mi,....mi az,-ébredezett- hagyjál már aludni !-nyögte ki álmosan.
Én: Nem hagylak, mert ezt el kell mondanom !-kiabáltam, csak akor már rángadtam, hogy ébredjen már fel !!!
Jenna: Jóóó......fent vagyok, mond mi az, a fantasztikusan szuper hír, ami miatt nem hagysz aludni ?-kérdezte, idegesen.
Én: Na, az van, hogy a One Direction Ny-ba jön !!!-mondatm lelkesen- hát nem szuper, hír ?
Jenna: Téényleeg ?-mondta, hangját elváltoztatva, mint akit izgat a dolog-hát ez szuper hír...de mostmár hadj aludni-változtatta vissza hangját.
Én, pedig a sértődöttet, játszva, kimentem, a szobájából. A TV felé vettem az irányt, és a 1D hallgattam, híreket, zenéket. Körülbelül, 10 óra lehetett, amikor, Jen felkelt. A konyhába vette az irányt. Aztán odajött hozzám.
Jenna: Most haragszol, rám ?-nézett rám boci, szemekkel.
Én: Igen, nagyon-egyre jobban kerekedtek a szemei-óh, nem, nem tudok rád haragudni-nevettük el magunkat.
Jenna: De, ha a vársoba, jön a One Direction, akkor, az sem biztos, hogy lesz-e esélyünk találkozni, velük ?!
Én: Ezért, is eszelünk, ki MI KETTEN-hangsúlyoztam, a "mi ketten" szót- valamit, hogy, találkozhassunk velük !
Jenna: Na, jó de mit ?
Én: Meg tudakoljuk, valahonnan, hogy hol laknak, és elmegyünk hozzájuk !
Jenna: Ja, mert be is engednek a házukba, meg, adnak enni, is, meg kiszolgálnak, minket !-mondta, gúnyosan- ha, odamegyünk, max, azt mondják, majd hogy, "sajnos, nem engedhetjünk be önöket, távozzanak".
Én: Pontosan, ezért, fogjuk kitalálni, vagyis, csak TE, mert, te vagy kettőnk közül, az eszes, úgyhogy, hajrá. Én addig tusolok, egyet.
Ezzel, a fűrdőszoba felé vettem az irányt. Visszanéztem Jennára, ő töprengő arcal, agyalt, a kis tervünkön. Igaz, én is gondolkodtam rajta. El is mondom, majd Jennek.