2.fejezet

                                                    El sem hiszem

Amikor, végeztem a fürdéssel, kimentem Jenhez. Kerestem de sehol nem volt. Hirtelen, valaki megijesztett, majdnem szívrohamot kaptam. De, Jen arca, valamiért más volt, olyan....olyan, elégedett !

Én: Miért vágsz ilyen arcot ?-kérdeztem, értetlenül-mire, jöttél rá ?!

Jen: Majd melátod...most pedig öltözz kényelmesen, mert mutatok valamit !

Én: De mégis mit, és miér....-folytattam, volna de Jenna a szavamba vágott.

Jen: Ne, kérdezősködj, hanem igyekezz, mindjárt dél, gyerüünk !!!-sürgetett.

Nem, tudtam, hogy mit akar, és mi pattant, ki abból, a mindig furcsa fejéből, de azért, érdekelt. Mivel, kényelmesen, kellett öltöznöm, ezért, egy egyberuhát választottam, és az egyik kedvenc magassarkúmat, meg egy kistáskát.

Mikor, végeztem, Jen, utánnam jött le. Nagyon jó volt a szerkója, főleg a cipője tetszett, nagyon.

Épp, a ruháját, dicsértem volna, de magával, rántott, a kezemnél fogva, még megszólalni se tudtam. Kiértünk, a kisajtón, és onnantól, kezdve, mint az őrültek, futottunk. Én nem tudtam hogy hova, de már nem bírtam, hiszen magassarkúban voltam. Amikor szóltam volna, Jennek, hogy már nem bírom, kifuladtam, pont akkor álltunk meg.

Én: Meg....Megérkeztünk ?-kérdeztem levegő után kapkodva.

Jen: Igen !-mondta, nagyon büszkén.

Felnéztem, és láttam, hogy egy hatalmas, ház elé hurcolt, el az én drága barátnőm. Szép volt, a ház, fehér színű. De nem tudtam, hogy mit keresünk itt. De hirtelen, valami beugrott.

Én: Jen ?!.....ugye, ez itt az amire gondolok ?-kérdeztem célzóan.

Jen: Hát, igen....de persze attól függ hogy mire gondolsz ?-mondta, zavartan- mire is gondolsz ?

Én: One Direction ?

Jen: Iggen !!!-bólogatott, fejével, büszkén.

Örömömben, a nyakába ugrottam, és vagy 5 percig öleltük egymást, mikor, aztán, eldöntöttük, hogy bekopogunk. Szerencsére, senki nem volt az ajtó előtt. Valami, fekete ruhás őrre, számítottam, de senki nem volt ott.

Körülbelül, 10 percig, vártuk hogy ki nyíljon az ajtó, de semmi. Csend volt, a háznál. És, igaz, elidőztünk, majdnem, 1 óra volt.

Én: Hadjuk !-hajtottam, le a fejem- ha lenne bent valaki, már rég kinyitotta volna, az ajtót !

Jen: Hát, igen. De nézd a jó oldalát !

Én: Igen.....bocs, mi is a jó oldala ?

Jen: Tudjuk, hogy hol laknak, tehát bármikor visszajöhetünk-mondjuk ez jó oldal volt- de még nincs veszve minden, elmehetnénk, sétálni, a parkba ?

Én: Hát, nem is tudom, a lábam majd leszakad !

Jen: Majd, leveszed a cipőt....na gyere már.

Ezután, szépen, elsétáltunk a parkba. Ott leültünk, egy padra, és beszélgettünk. Mindketten, szivattuk egymást, aztán mikor meguntuk, beszéltünk, a 1D.

Kb. olyan, 3 óra körül lehetett, mikor, odamentünk, a szőkőkúthoz, ami gyönyörű volt. Egymásra, fröcsköltük, a vizet, már semmit sem, bántunk. Épp Jennre, locsoltam, a vizet, szegény, tiszta, vízes lett. Menekülni kedztem, hogy ne érjen utól, mikor egy fiúnak ütköztem......

Oldal: 2.fejezet.
*Zayn Malik- I Love You Forever* ~One Direction Kitalált Sztorik~ - © 2008 - 2024 - wweboldalam.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat